Barabási Albert-Laszló, Palya Bea, Részegh Botond és Dragomán György

Barabási Albert-László, Palya Bea, Részegh Botond és Dragomán György

Dragomán György, Barabási Albert-Laszló és Iza, Szabó T. Anna

Dragomán György, Barabási Albert-László és Iza, Szabó T. Anna

Dragomán György, Soros György és Részegh Botond

Dragomán György, Soros György és Részegh Botond

Barabási Albert- László, Kányádi Sándor és Soros György

Barabási Albert- László, Kányádi Sándor és Soros György

Dragomán György, Palya Bea és Kótai Erika

Dragomán György, Palya Bea és Kótai Erika

a ház avatók

a ház avatók

Dragomán György

 

A nemlét iskolája

 

Részegh Botond képei mellé

 

 

1. Freskó

(részlet)

 

Az új börtönigazgató az új irodájában áll, a falat nézi.

Boldog.

A csúcsra ért, ez az ország legfontosabb börtöne, a világ legfontosabb börtöne. Aki ezt igazgatja, az a világot igazgatja. Nem mindenki képes elviselni ennek a felelősségét, nem mindenki elég erős ehhez, nem mindenki méltó erre a fajta hatalomra.

Ő igen.

Az új börtönigazgató a frissen meszelt falat nézi, az íróasztal mögötti karosszék támlája fölött nagyon halvány szürkésbarna folt látszik. Túl gyorsan meszelték, el akarták tüntetni a nyomokat. Jobb is így, hogy nem teljesen sikerült, legalább mindig lesz, ami az elődje gyengeségére emlékezteti.

A foltot nézi, olyan, mintha egy arc volna, és tudja, ahogy szárad, a meszelés egyre jobban látszik majd, egyre jobban és egyre élesebben.

Megkerüli az asztalt, megáll a fal előtt, kinyújtja a kezét, ráteszi a foltra. A fal nyirkos hidege lassan a tenyerébe hatol, az elődjére gondol, arra, hogy az elődje tulajdonképpen ott van a falban.

Az elődje, a régi börtönigazgató a szolgálati fegyverével lőtte fejbe magát, itt, az irodájában, az íróasztalnál ülve.

Az új igazgató végigsimít a folton, arra gondol, hogy undort kellene éreznie, de nem, a fal sima, kellemesen hideg…..

 

 

 

 

 

 

 

Advertisements
1

1

2

2

3

3

 

 

1

1

2

2